Erasmus Varsóban


Barcsay Csanád vagyok, 23 éves atléta, osztatlanos hallgató... Milyen sokszor mondtam már ezt el, és utána megint jött egy listányi új ember, akit meg kell hallgatni és megjegyezni, hogy hívják mit szeret stb... Kétféle ember létezik, egyik, aki mindig új dolgokat akar látni, tapasztalni, megismerni... a másik pedig, aki el van a saját kis világában, a komfort zónájából nem akar kimászni feltétlenül. Jómagamat inkább az utóbbi kategóriába tenném (első sorok után, talán kevésbé váratlan). Mégis meglepő módon, de a harmadik erasmusos félévemre készülök.


Hogy mi vesz rá egy életével többnyire elégedett, kényelmes fiatal embert a világjárásra? Pontosan, jól gondolod kedves olvasó, a szerelem. Minden többi más, amivel a racionalitás bástyáját felépítjük, az meg volt, így ezekkel kellően jól lehetett magyarázni az edzőmnek, hogy kint új csapatban, más módszerekkel, új ívet nyerhet pályafutásom. Otthon, hogy így világot látok, nyelvet tanulok, külföldi tapasztalatot szerzek. Munkahelyen, így tudjuk bővíteni a potenciális turista ügyfélkörünket, reklámommal bankot fogunk robbantani. Stb... Stb... Stb... A miért mész kérdés után, a sorban következő, a miért pont oda? -kérdés. Miért pont Lengyelország, miért pont Varsó? Öhm, igen jó kérdés, jogos kérdés, van erre egy gyors válasz: -mert a szerelem oda köt... és van természetesen racionális válasz is: -a lengyel atlétikai élet rendkívül előrehaladott, közel azonos a megélhetés, nincs annyira messze, olcsó a repülő... Mindenki megtippelheti, ezek közül mi volt a legnyomósabb érv... Eltelt egy év, mióta elsőnek meg kellett magyaráznom miért is. Azóta hosszabbítottunk egy félévet, és aki arra tippelne, hogy a fentiek fényében tudja miért az lehet, hogy téved.


Varsó, és most jöjjön a promó, de minden polír nélkül, egy szép, de azért viseltes város, a szocialista idők bizony rajta hagyták nyomukat az építészetén, de! én nem ismerek ilyen zugot itthon, ahol ilyen csoda lenne lakni. Egyáltalán az, hogy a lakhatás kollégiumban megoldott, nem kell rajta aggódni, az nagy piros pontot ér. Szóval beléptünk az egyetem területére és mindenhol fák és növények, az ablakunk egy természet védelmi területre nézett, mindezt úgy, hogy a centrum 15 perce van. Bolt 3 perc séta, villamosok és buszok szédületes választéka 3 percen belül. A hangulatos erdőben őzekkel lehet edzeni, egyszerűen elragadó hely. Az egyetem minden igényt kielégít, minden sportágban kitűnő feltételekkel. Az oktatás színvonalas, a tanárok segítőkészek, figyelmesek. A csapatépítéseket is jól megoldották, voltak közös utazások, de a magánakciókra is maradt kellő idő. Aki ismer, tudja nem vagyok egy nagy party-arc, így a bulikról sokat mesélni nem tudok, állítólag van sok, a zenei ízlésük se rossz, és azt mondják a sör sem drága.


Fél évre mentünk, elsőnek poénból megjegyeztem, klassz lenne maradni... úgy látszik minden viccnek van valóság alapja. Ezt az alapot, viszont ezúttal tényleg a racionális gondolatok tartották, és persze a hely a varázsa. Pesti gyerekként ámulatba ejtett, hogy lehet valami ennyire központi, mégis eldugott és meghitt helyen.
Itthon vagyok, lassan az új repülőjegyem foglalom, új irányba, immáron egyedül, nyakamba veszem egy újabb utazás terhét, csak mert rákaptam az ízére. És hogy miért? ... Mert izgat milyen arrafelé. Milyen arra az élet és milyen az óceán illatát érezni nap mint nap. Kedves anya, légy nyugodt, most hazajövök időben és nem fogok ráhúzni már többet. Kivéve, ha esetleg...

Barcsay Csanád

(fotók: Barcsay Csanád)