„A hidak városa” 2. rész

 

Pataki Bence a Testnevelési Egyetem ötödéves hallgatója. Testnevelő-gyógytestnevelő és egészségfejlesztő szakon tanul és a 2019-es tanévben a University of Porto intézményben egy félévet töltött Erasmus hallgatóként.

Az Erasmus alatt lehetőségem nyílt eljutni a káprázatos és szerencsére MÉG nem annyira népszerű Azori-szigetekre. Ide a Testnevelési Egyetem három másik kalandvágyó hallgatójával mehettem akik még szebbé tették a kirándulást. Megnézhettük miből lesz az ananász...

Természetes termálvízben fürödhettünk, láthattuk a napkeltét és naplementét is az Atlanti óceánon a sziget keleti, illetve nyugati oldaláról. Elmehettünk az egyik tea ültetvényre a sok közül és kipróbálhattunk egy ingyenes likőrgyárat is! A látvány hihetetlen volt és minden duzzadt az élettől. 
A következő állomás Lisszabon volt, ami számomra hasonló volt Portóhoz leginkább az időjárás miatt. Ugyanakkor a hangulata különbözött, számomra vidámabb és igazi nagyvárosi érzés volt minden nyüzsgésével együtt. Nekem Porto egyedibb és nem hasonlítható semmihez, de a főváros élettel telibb volt.

Szurkolhattam 92 ezer emberrel együtt a kedvenc csapatomnak és olyan szituációkban találhattam magamat, amikre itthoni környezetben nem lenne lehetőség. Az élmények folyamatosan jöttek olyan gyorsasággal, hogy az embernek nem volt ideje ennyi mindent értékelni és feldolgozni. Tulajdonképpen semmi nem volt hétköznapi és mégis minden az volt! Amikor az embernek csendre volt szüksége elmehetett egy nemzeti parkba, ami Portóhoz elég közel helyezkedik el és Valongoban található. A legfurcsább látvány, hogy minden olyan kopár és sziklás, tulajdonképpen a fenyőfákat felváltják az eukaliptusz fák. Életemben először láthattam fehér homokos tengerpartot Aveiroban amit Portugália Velencéjének is szoktak nevezni.

Büszkeség az, amikor egy ismeretlen ember kezdi dicsérni a szülővárosodat, hogy milyen szép az állatkert és milyen jó az élményfürdő. Szintén büszkeség amikor egy hostelben találkozol egy emberrel aki Guadalope születésű és áradozni kezd neked Budapestről úgy, hogy még csak mesélték neki róla. Élmény az, amikor beszélgetsz a lakótársaddal és kiderül, hogy az otthoni házuk körül nem kóbor kutyák, hanem cápák vannak.Itt kell lenned, hogy elhidd!

Végül, de nem utolsó sorban másodmagammal megjártuk Portugália legcsodálatosabb helyét! Madeira vagy más néven „Az örök tavasz szigete” Marokkó mellett helyezkedik el. Olyannyira jó volt az idő, hogy az első napi túránk után két napig nem kívántam enni a nap sugarainak köszönhetően. Megmászhattuk Portugália legmagasabb pontját, és ami tényleg lélegzetelállító volt az a naplemente, amire örök életében emlékszik az ember.

Aludhattunk a semmi közepén egy sátorházban ahonnan este bámulatosan szép kilátásunk lehetett a csillagokra, nappal pedig az óceánra.

Rengeteg élménnyel gazdagodtam és a legfontosabb amit megtanultam, hogy légy nyitott a világra és az emberekre mert sosem tudhatod mit tanulhatsz és hasznosíthatsz a jövőben. Biztosan érzem, hogy van valóságalapja a „Once Erasmus, always Erasmus” idézetnek csupán rajtunk múlik, hogy mennyit akarunk megismerni a világból és ezáltal önmagunkból. Olyan tulajdonságainkat ismerhetünk meg amit itthon soha, és olyan helyzetekben találjuk magunkat ami edzi a rugalmasságunkat és azt, hogy ne akarjunk mindent irányítani. Tetszett az emberek hozzáállása az élethez és egymáshoz érezni lehetett, hogy segítik egymást és együtt akarják megoldani az adódó problémákat. Tetszett a már-már néha túlzott nyitottságuk is de egy idő után ehhez is hozzá tudtam szokni. Szerettem az órák jó hangulatát és a tanárokat akik kifejezetten figyeltek arra, hogy ezt fent is tartsák! Olyanokat tanulhattam, amit eddigi tanulmányaim alatt nem. Új készségeket sajátíthattam el és egy új szemléletet tapasztalhattam a gyerekekkel való viszony kérdésében. Egy Erasmus természetesen tele van élményekkel amikre örökre emlékezni fog az ember de rengeteg tapasztalattal is gazdagodik amik mind emberileg, mind szakmailag gazdagabbá teszik őt. Önbizalmat és kreativitást ad, valamint még több kérdést mivel még több ajtót nyit ki. Ha azon gondolkozol, hogy elég bátor vagy-e elindulni egy ilyen úton ne habozz! Valami megváltozik és utána már semmi sem lesz a régi és mégis minden ugyanolyan marad. Ez az Erasmus érzés és remélem meghoztam a kedved hozzá!

Ezúton is meg szeretném köszönni ezt a lehetőséget mind az Erasmus, mind a Campus Mundi programnak!

Pataki Bence
(fotók: Pataki Bence)