2019 - Otthonosan Ausztriában


Posta Annának hívnak és a TF-en az osztatlan testnevelő-,  gyógytestnevelő és egészségfejlesztő tanári szakán vagyok ötödéves.
Nem egyszerű pár sorban összefoglalni az első hónap alatt érzett és tapasztalt élményeimet, de megpróbálom. Az elhatározás volt a legnehezebb. Tudtam, hogy szeretnék valami újat kipróbálni, valamin változtatni, mert az otthoni mókuskerék kezdett nagyon sok lenni számomra. Szerettem volna valami mást is megtapasztalni és jobban megismerni magam és persze nyelveket tanulni. Ezért hát belevágtam… így most egy félévet tanulhatok Ausztiában St. Pöltenben.

Sokan kérdezték tőlem, hogy miért pont Ausztriába mész, hiszen olyan közel van?! DE hogy mégis miért pont erre a városra esett a választásom? Sosem voltam az a nagyon nyitott és közvetlen ember, sőt… inkább a háttérből szeretem figyelni a dolgokat, ezért is volt számomra ez egy nagy lépés, még ha másnak nem is tűnik annak. Amikor megtudtam, hogy mehetek, akkor sok érzelem volt bennem egyszerre. Féltem, megijedtem, de izgatott is voltam. Kicsit olyan Ausztria számomra mintha haza mennék, mert már többször volt szerencsém ellátogatni az országba, de ennek ellenére ugyanúgy egyedül vagyok itt mint más Erasmusos hallgatók.


Kicsit kilógok a sorból, mint mindig, hiszen nem sporttal kapcsolatos Egyetemre jelentkeztem, hanem inkább egy fizioterápiával kapcsolatos intézménybe, de örülök neki mert mindig a sporttal foglalkozni és arról beszélni mindenkivel sok. Imádom a sportot az életem szoros része, de emellett nagyon sok minden mást is szeretek… A jelentkezés stresszes volt. Mindennek utánajárni és kérdezősködni elég sok energiát elvesz, de valahogy sikerült mindent időben elintézni. A kinti Egyetem nagyon segítőkész és minden itt dolgozó és hallgató abban segít, amiben tud. Szeptember 1.-jén megkezdődött a kaland! 

Amikor megérkeztem furcsa módon otthonosan éreztem magam.. Ezt egy jó jelnek vettem. A város nem túl nagy, nincsenek hajnalig tartó bulik de én nem ezt kerestem. Nagyon sok országból vagyunk: Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Hollandia Németország, USA és Magyarország. Sokan vagyunk, de mindenki elfogadja a másikat és pont ezért működik. :D Rengeteg programot szerveznek a Buddy-jaink: kirándulások, mozi estek, bulik, bowling, csapatépítő tevékenységek és múzeumlátogatások. Semmi sem kötelező, semmit nem akarnak rád erőltetni, csak azon veszel részt, amin szeretnél. Sportolási lehetőség is akad bőven: Lehet a koli mögötti töltésen erdős részen jókat túrázni, biciklizni és futni, a közeli uszodában úszni, falat, mászni vagy éppen a koliban lévő edzőteremben súlyokat emelgetni.

Hogy mi tetszik a legjobban eddig? Nehéz lenne egy konkrét dolgot kiemelni, mert mindenben tetszik valami, de az egyik kedvencem a hangulat. Az emberek figyelnek egymásra és segítenek egymásnak/on vagy csak rámosolyognak a szembe jövőre. A másik személyes kedvencem, hogy az emberek mindenhova gyalog vagy biciklivel közlekednek és ez nem furcsa, ez a normális. Rengetegen futnak vagy éppen nordic walkingoznak. Imádom azt is, ahogy a nap megcsillan a vízen, ahogy a kacsák lebuknak a víz alá, hogy elmegyünk a hegyekbe túrázni. Nagyon szeretem azt is, hogy rengeteg kerékpárút van, és akárhova el lehet jutni ha az ember rászánja az időt.

Sok Erasmusos hallgatótársammal beszéltem és nem igazán érettem, hogy miért tetszett nekik annyira, de most már kezdem megérteni. Nem akarom az előttem lévőket ismételni, de ha valakinek átfut az agyán egy kósza gondolat azzal kapcsolatban, hogy elmenne és kipróbálná az Erasmust, akkor az ne hezitáljon, hiszen valamiért eszébe jutott, hogy elmenne, és én nagyon ajánlom mindenkinek!!

Posta Anna

(fotók: Posta Anna)