2019 - Mindig nyár Valencia


Biztos vagyok benne, hogy sokunk arcára mosoly ül, ha Spanyolország gyönyörű városaira, kultúrájára, dallamos nyelvére, barátságos, nyitott lakóira gondol. Bennem is szinte egyértelmű volt, hogy az Erasmusos félévemet itt szeretném tölteni. A mindig nyárban.
Kiutazásom előtt igyekeztem minél jobban felkészülni a nagy kalandra. Elkezdtem olvasgatni különböző oldalakat arról, hogy mit érdemes tudni Valenciáról, Spanyolországról. Mennyibe kerül az élet, a város melyik részén érdemes lakni, milyen sportolási lehetőségek vannak, hol tudok biciklit bérelni. Egy szóval mindennek utána kellett járnom, ami itthon adott, megszokott. Hihetetlen izgalmas volt.


A kinti egyetemen volt egy úgynevezett Buddy program, ami keretén belül mellém „rendeltek” egy kinti diákot, akivel még a kinti tanulmányaim előtt fel tudtam venni a kapcsolatot. Ő segített nekem minden egyetemmel kapcsolatos kérdésben, valamint még a reptérre is kijött elém az anyukájával, így egyáltalán nem éreztem magam magányosnak már az első pillanattól kezdve.
Az egyetemnek nem volt kollégiuma, így kénytelen voltam albérletben lakni. Egy öt szobás emeleti lakásban töltöttem a félévet egy lengyellel, két spanyollal és egy magyarral. Mivel előtte a családommal laktam, nagy lehetőség volt ez számomra megtanulni önállóan élni. Szerencsére nem laktam messze a belvárostól, öt perc séta alatt eljutottam szinte bárhova. Azon kívül pedig biciklivel jártam távolabbi helyekre, mint például a tengerpartra.
Sikerült úgy csoportosítani az óráimat, hogy csak heti három nap jártam egyetemre, így a maradék időben tudtam kalandozni, szórakozni. Ezek alatt a napok alatt jutottam el például Lisszabonba, Mallorcára, Barcelonába, valamint szörfözni is.  De voltam festős workshopon, kirándulni a környező hegyekben, jazz koncerten…stb. Egyik kedves emlékeim közé tartozik az is, amikor egy régi kedves spanyol jó barátom nagyszüleihez elmentünk vidékre és elkészítettük az igazi hagyományos spanyol ételt: a paella-t. Vagy amikor tátott szájjal sétáltam a városban a hatalmas szobrok között. Ez a Fallas, a tipikus valenciai nemzeti ünnep, amire a világ minden tájáról érkeznek emberek és hatalmas tradíciója van.



Az egyetemem sport szakja, amire én is jártam, sajnos a városon kívül volt, így reggelente kb. 40 percet kellett utaznom, de egyáltalán nem bántam! Borzasztó figyelmesek és kedvesek voltak a tanárok, volt is feladatuk bőven velem, hiszen nem igazán tudtam spanyolul a kezdetekkor. Rendkívül segítőkészek voltak azok is, akikkel az elején nem értettem szót, mert ők nem tudtak egyáltalán angolul. Az óráim modern környezetben voltak, a tanárok pedig motiváló környezetet biztosítottak az összes diáknak. Nagyon jól éreztem magam ezeken a napokon és sikerült azt a célomat is megvalósítani, hogy olyat tanuljak, vagy olyan új látásmódokat lássak, amikből később itthon is profitálni tudok.


Sajnos nem sok barátságot kötöttem ezalatt a félév alatt. Ha bárki kérdezi annak sose mondom azt, hogy „sokat voltam egyedül”, hanem inkább úgy szoktam fogalmazni, hogy „sok időt töltöttem magammal”. Sokak számára ez furcsa lehet, viszont én borzasztóan hálás vagyok ezért a félévért, mivel ezek miatt az egyedül töltött idők miatt mondhatom nem csak azt, hogy: fejlődött kinn a nyelvtudásom, megismertem egy országot, kultúrát, hanem sok olyan dolog is tudott bennem formálódni, ami itthon a nagy forgatagban kevésbé tudott. Így bárki, aki kérdezi a véleményemet a külföldi részképzéssel kapcsolatban, mindig azt mondom neki, hogy ez sose sülhet el rosszul és semmiképp se hagyja ki, főleg azért, mert minden segítség biztosítva van manapság a kijutáshoz!

Cseh Hanga

(fotók: Cseh Hanga)