Nehéz szavakat találni most nekem, hiszen az utolsó
napjaimat töltöm ebben a csodálatos országban és az utolsó napjait élem át
ennek a csodálatos kalandnak. Bocsássatok meg nekem, de a magyarom kicsit
berozsdásodott, mert előző félévben és ebben a félévben is csak egy magyar volt
itt velem és társaságban mindig angolul beszéltünk.
Ez a félév teljesen más volt, mint az előző. Sokkal kevesebb
erasmusos diák volt az egyetemen, ezért sokkal több időt töltöttünk a másik
közeli egyetem erasmusos diákjaival.
Ebben a félévben sikerült részt vennem egy török egyetemek
közötti tollaslabda versenyen. Nagyon hiányzott a tollasozás és nagyon örültem,
hogy segíthettem az egyetemi csapatnak feljutni az első osztályba. 5 napos volt
a verseny és nagyon fancy hotelban szálltunk meg és a szálloda sportcsarnokéba
játszottuk le a meccseket. A verseny Kemer-ben volt, Antalya egyik
kisvárosában, így megint eljuthattam oda. Nagyon meglepő volt látni, hogy
március végén a környező hegyek tetején még ott a hó, a tengerparton pedig már
28 fok volt.
Ez után a következő nagy kalandom április közepén történt. A
szlovén erasmusos fiúval kitaláltuk, hogy megnézzük milyen kelet Törökország.
Mindenki mondta, hogy „jajj, ne menj oda”, „veszélyes”, „minek akarsz
odamenni”, de örülök, hogy nem hallgattam rájuk, mert sok nagyon szép helyet
láttam.
De érdekes volt, mert azt hallgattam előző félévben, hogyha a tavaszi félévbe
jöttél volna, akkor már április elejétől meleg lesz és májusba meg júniusba már
nem fogod bírni a meleget.
Hát ez a kelet törökországi kaland megcáfolta az egészet. Április végén is esett ott a hó.
Hát ez a kelet törökországi kaland megcáfolta az egészet. Április végén is esett ott a hó.
Az időjárással valahogy sose volt szerencsém. Pont mielőtt
mentem kelet Törökországba, akkor kezdett jó idő lenni Izmirben, aztán
elmentünk a hidegbe. Utána megint visszajöttünk a jó időbe, de ezután haza
kellett mennem vizsgázni, hogy idén tudjak végezni. Otthon pedig május első
hetében 6-10 fok volt. El se hittem, de utána visszajöttem és végig nagyon jó
idő volt.
A kelet törökországi kaland után egy még nagyobb dolog várt
rám itt. Sajnos begyulladt az egyik bölcsességi fogam és ki kellett műteni. A
kórházba nyilván senki se tudott angolul, kivéve az orvosom. A képen
láthatjátok, hogy Google fordítóval kellett rájönnünk, hogy a papírra, amit
kaptam mit kell írni. Felejthetetlen élmény volt. A másik magyar lánnyal,
Renivel mentünk oda, mert ő tud valamennyire törökül beszélni, de ez neki is
sok volt. Végül is sikerült megoldani és most már két részemet is örökre
Törökországba hagyom. (ez volt a második bölcsességfogam, amit itt húztak ki)
Ezek után minden csak jó volt.
Görögországba is sikerült eljutnom, Chios szigetére. A
legjobb dolog az volt ott, hogy végre tudtam sertéshúst enni. Az élet kis
örömei.
Most tavasszal a legnagyobb muszlim ünnepet is
megtapasztalhattam milyen. Ez a Ramadán. Nagyon furcsa volt, mert azt
képzeltem, hogy napközben nem is fogok embereket látni az éttermekben vagy a
kávézókba, DE mivel Izmir a legeurópaibb török város, ezért itt érezhető volt a
változás, de nem annyira. Izmirben nem is láthatunk túl sok fejkendős nőt.
Az iskoláról pedig. Ebben a félévben kicsit több órám volt,
de így is nagyon élveztem. A tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek. Az egyik
tanárom nem is tudott angolul beszélni, de így is én voltam az egyik kedvenc
tanítványa.
Mindenkinek csak ajánlani tudom az Ege University-t. Nagyon
jó helyen van (tengerpart), minden olcsó (kivéve alkohol), és a környező
városok nagyon szépek.
(fotók és videó: Szuchovszky Evelin)