Már másfél hónapja, hogy megérkeztem Valenciába és a város azóta is rabjául tart. Még mindig azzal a csodálattal és kíváncsisággal járkálok az kis utcákon, mint amikor megérkeztem. Minden alkalommal újabb és újabb helyeket fedezek fel, az óváros gyönyörű épületeiről, a sokatmondó streetartokról és a számomra lélegzetelállító tengerpartról nem is beszélve...
Na de hogy az elején kezdjem, Erasmusra jelentkezésemnek több oka is volt. Egyrészt a kíváncsiság hajtott, hogy milyen lehet egy idegen országban élni és tanulni, kilépve ezzel a komfortzónámból, másrészt a nyelvtanulás, és egy másik nemzet szokásainak megismerése vonzott. Mindenképpen Spanyolországba szerettem volna jönni, hogy megtanuljam a nyelvet, így viszonylag hamar sikerült leszűkíteni a szóba jöhető egyetemek számát. Végső elhatározásom a valenciai egyetem mellett pedig annak köszönhető, hogy csoporttársam is ide jelentkezett és így közösen tudtunk belevágni életünk egyik legnagyobb kalandjába.
A hivatalos iskolakezdés előtt érkeztünk egy héttel, így bőven volt időnk feltérképezni a várost, ráadásul segítségünk is volt az egyetem Buddy programának köszönhetően. Ennek keretében kaptunk egy diákot az egyetemről, aki segített a kezdetekkor kiismerni magunkat az iskolában és a városban. Például, csoporttársam segítője és anyukája kijöttek értünk a reptérre és több helyre is elmentünk együtt. Ez szerintem nagyon jó kezdeményezés és nagy segítséget tud nyújtani az erasmusosoknak, ha tényleg ilyen segítőkész társat kap az ember.
Első egyetemi napunk a közös Welcome day-el kezdődött, ahol röviden bemutatkoztak a szakok, koordinátorok és utána kis falatozás-italozás mellett lehetett még kérdezősködni, érdeklődni az egyetem egyes szervezeteinél pl. önkéntesek, nyelviskola, sport.
Másnap a mi szakunkon is volt egy megnyitó esemény, itt a koordinátorunk körbevezetett és megmutatta a legfontosabb helyeket. Ez idő alatt egy hegymászós konferencia volt az egyetemen, így az óráink csak a következő héttől kezdődtek.
Az egyetemen 4 órát vettem fel, mivel minimum 20 kreditet kell teljesítenünk és 6 kreditet ér mindegyik. Ez például egy különbség az otthoni rendszerhez képest és pont ezért minden tárgy heti kétszer van. Van két nyelvi tárgyam, angol szaknyelv és spanyol, illetve két gyakorlatibb tárgyam, Deportes en el Medio Natural (természetben űzhető sportok) és Deportes Colectivos (csapatsportok). Az előbbinél mindenféle „extrémebbnek” mondható sportágról tanulunk, például tájékozódás, falmászás, hegymászás, túrázás, kenuzás, illetve az ezekhez tartozó elméletet, térképészet, csomózás, felszerelések, stb. Az órák olykor osztva vannak, fele elmélet - fele gyakorlat, de van hogy csak gyakorlat van a természetben. Az utóbbinál a sportágak történetre & szabályokra, illetve technikára & taktikára vannak felosztva. Ennek megfelelően kell elméletben egy prezentációt, gyakorlatban pedig egy közel 2 órás órát tartani párosával. Ez elég nagy kihívás és egyben nehézség is számunkra, mivel mindezt spanyolul kell megtartanunk. Az órák egyébként mind spanyolul vannak (kivéve ugye az angol :D ) és kevés anyag van fent az online rendszerben, ez szintén nehézséget jelent, de ez is segít a spanyol nyelv elsajátításának a folyamatában.
Az is különbség az otthoniakhoz képest, hogy itt az tanórák 2 órásak, illetve a követelmény elég összetett: elméleti teszt, csoportmunka, online felületre feltöltendő feladatok és az órákon való részvétel is fontos. Az egyetemnek sok campusa van elszórtan a városban, ezért elég sok helyen látni az egyetem logóját. A miénk Valencián kívül helyezkedik el, de a jól kiépített metróhálózatnak köszönhetően ide is könnyedén eljuthatunk. Nagyon modern és jól felszerelt, van egy nagy sportkomplexuma uszodával, konditeremmel, spinninggel, focipályákkal és atlétikapályával. Az oktatási épületen belül van egy többfunkciós tornaterem és egy kisebb mászófal is. A tantermek számítógéppel és projektorral felszereltek, továbbá van egy biokémiai, terhelés élettani és mozgáselemzős labor is.
Ami még szokatlan volt az elején, az a boltok nyitva tartása. Délután 2 körül szinte minden bezár és csak 4-5 óra körül nyitnak ki újból, szóval mindig ehhez kell igazítani a napi teendők intézését.
Egy utolsó megemlítendő dolog pedig a spanyolok étkezési szokása. Napi 5-ször esznek és ebből a legkiadósabb és legnagyobb hagyományt tisztelő étkezés a vacsora. Ezért az éttermek sokszor csak késő délután/ este nyitnak, persze napközben is lehet ott étkezni, de a legnagyobb forgalom inkább az esti időszakban van. Így az éjszakai élet is nagy, sokan vannak még éjfél körül is az utcákon.
Rengeteg dolgot csináltam az elmúlt közel másfél hónapban, de talán a legemlékezetesebbek a kirándulások voltak. Különböző szervezetek vannak, akik szervezik az erasmusosoknak ezeket (SoyErasmus, HappyErasmus) és az elmúlt 3 hétvégén gyönyörű helyeken jártam Valencián kívül: Xátiva, Calpe, Toledo, Montanejos és remélem még sok helyre eljutok. Ezeknek az egynapos kirándulásoknak a révén barátokat is szereztem, akikkel a szabadidőmben is többször találkozom, mindig kitalálunk valami programot, amit együtt tudunk csinálni. Ami még nagy csodálattal tölt, el az a most kezdődő Fallas (ez Valencia legnagyobb vallási ünnepe). Már egy hete tart a Mascletá (ami egyfajta előünnep), ezért minden nap 14:00-kor hangos durrogtatást hallhatunk. A Plaza del Ayuntamiento környékét emberek tömegei lepik el és hihetetlen eufórikus hangulat keríti hatalmába a nézőket. Már nagyon kíváncsi vagyok milyenek lesznek a szobrok és izgatottan várom azt az őrületes hangulatot, ami az elkövetkező hetekben elárasztja majd a várost.
Szabadidőmben ezekre az eseményekre szoktam elmenni vagy beülünk valahova vacsorázni az itteni barátaimmal. Napközben szeretek sétálgatni a városban, új helyeket felfedezni és természetesen az edzések sem maradnak el esténként. Találtam egy foci csapatot a közeli Turia parban (ami régen egy folyó volt Valencia körül) és ide járok heti 3-szor edzeni. Nagyon viccesek és befogadóak a lányok, nagyon jól érzem magam közöttük! Remélem sokat fejlődök majd a félév alatt és az külön öröm számomra, hogy itt Spanyolországban is tudom folytatni a futballt.
Úgy érzem, nagyon jó döntés volt belevágni az Erasmusba, mindenkinek csak ajánlani tudom és biztatni azokat, akik esetleg bizonytalanok, hogy mindenképp próbálják meg, mert hatalmas élmény és nagyon sokat ad!
Drexler Adrienn
(fotók: Drexler Adrienn)