Az előző félévemet Rekreációszervező és egészségfejlesztő hallgatóként Portugáliában töltöttem Erasmus+ és Campus Mundi program keretein belül, a Portói egyetemen. Azért választottam ezt az egyetemet, mert tetszett a képzés tematikája és szerettem volna megismerni egy új kultúrát, egy más szemléletmódot illetve idegen nyelvet tanulni, fejleszteni az angol tudásom.
Mivel teljesen egyedül vágtam neki az Erasmusnak, kétségek között hagytam el Budapestet, hiszen egy idegen országba indultam 5 hónapra, ahol csak két dolog volt biztos, az, hogy melyik egyetemen fogok tanulni, illetve, hogy hol fogok lakni.
Mikor megérkeztem, azonnal éreztem, hogy a lehető legjobb helyet választottam. Szeptemberben még bőven tombolt a nyár Portugáliában, Portó pedig azonnal elvarázsolt a hangulatos macskaköves utcáival és a színes lakóházaival.
Szerencsére sikerült a központban albérletet találni, ahol hamar egymásra találtunk a lakótársakkal. Egy kevert kis lakóközösségben éltem együtt francia, olasz és brazil erasmusos diákokkal. Pár nap alatt szoros kapcsolat alakult ki köztünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Hamar bele is vetettük magunkat a portói életbe és pillanatok alatt kialakult egy szuper kis társaság, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Nem győztünk a rengeteg program közül válogatni, amit a helyi Erasmus Student Network (ESN) hirdetett meg szinte a hónap összes napján.
Szerettem, hogy az órák után a jó időnek köszönthetően október végéig kijárhattunk az óceánhoz, ahol lehetőségünk volt szörf leckéket is venni, ami már régi vágyam volt. Portó pedig egy eszméletlen város, tele van élettel, az emberek barátságosak, és a mindennapi élet összehasonlítva Budapesttel lassabb és nyugodtabb. Távolságok szinte nem is léteznek, mondhatni kényelmesen bejárható anélkül, hogy bármilyen közlekedési eszközt használnánk. Éppen ezért az első hetekben csak gyalog jártam mindenhova, ami nagyban segített a város kiismerésében.
Szerencsére egyetem mellett, hétvégenként arra is maradt idő, hogy ellátogassunk más városokba és felfedezzük Portugália nevezetesebb részeit, ami csupán egy kis szervezéssel azonnal kivitelezhető is volt.
Az egyetemen portugál nyelvtudás híján csak angol nyelven meghirdetett órákra volt lehetőségem jelentkezni, így a kint felvett tárgyaim döntő része gyakorlati volt. A kurzusok többsége ettől függetlenül nagyrészt portugálul zajlottak és nem angolul, ami legtöbbször nagyban segített a nyelv elsajátításában és gyakorlásában.
Kihívást leginkább csak az elméleti órák jelentettek, ahol szükség lett volna a portugál nyelv teljes megértésére és használatára. A nyelvi nehézségek ellenére a szaktársaim igyekeztek mindenben segítséget nyújtani és a tanáraimhoz is bármikor fordulhattam kérdés esetén. Igaz, sajnos nem tudtam a szakomhoz tartozó tárgyakat kint felvenni, de örülök, hogy lehetőségem volt betekintést nyerni egy másik szak tematikájába illetve egy külföldi intézmény képzési rendszerébe és módszertanaiba.
Bátran kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb döntése volt megpályázni az Erasmus+, illetve Campus Mundi ösztöndíjat és mindenkinek azt javaslom, hogy vágjon bele még akkor is ha először ijesztőnek tűnik egyedül kiutazni egy idegen országba. Alig 5 hónap alatt annyi mindent tanultam kultúrákról, emberekről és önmagamról is, amit másféleképpen biztosan nem lett volna lehetőségem.
Nem utolsó sorban pedig a későbbiekben az önéletrajzban is jól mutat, hogy külföldi tapasztalattal rendelkezik az ember, hiszen egyes munkáltatók, pont az ilyen személyeket keresik, mert tudják, valószínűleg bátrabbak és rugalmasabbak társaiknál.
A fent leírtak pedig mind azt bizonyítják, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, mert mégis mikor lenne erre a legmegfelelőbb az időzítés, ha nem most?!
Éppen ezért döntöttem én is úgy, hogy meghosszabbítom a szerződésem és a következő félévemet is Portóban töltöm, mert úgy gondolom, az egyik legjobb dolog, amit az ember tehet hallgatóként, hogy tapasztalatot szerez külföldön.
Mayoria Veronika
(fotó: Mayoria Veronika)