Szuchovszky Evelin sport- és rekreációszervezés szakos hallgató a 2018/2019 I. félévét a varázslatos Törökországban az Ege University intézményben, Izmirben töltötte. Beszámolójából ti is megtanulhattok egy-két hasznos török kifejezést, milyen hallgatónak lenni külföldön, és hogy milyen a török egyetemi élet.
Nagyon érdekes még, hogyha itt elmész egy bárba, nem azt látod, hogy mindenki alkoholizál. Az alkohol az állam miatt nagyon drága (legolcsóbb üveg bor is 1500 Ft). Ha elmész találkozni a többiekkel és beültök valahova, akkor rögtön vízipipa, tea és ostábla kerül az asztalra (shisha, cay ve tavla). Nagyon nagy kultúrája van itt a teának. Törökország az egyik legnagyobb teafű termelő a világon. A legjobb és legerősebb tea, amit életemben eddig ittam az a Turkish cay volt és az első mondat, amit megtanultam, hogy hogyan kérjek teát (bir cay lütfen).
A város és az ország nagyon gyönyörű, ha ide jössz, nem nagyon fogsz utazgatni más országba, mert annyi gyönyörű látnivaló van helyben, hogy azt se tudod hova kapd a fejed. Próbáltunk minél több látnivalót és várost meglátogatni az „Erasmus családunkkal”, de így se jutott idő mindenre.
A tanulmányi kalandom szeptemberben indult Izmir városában. Izmir a „legeurópaibb” és legmodernebb felfogású város Törökországban. Itt nagyon ritkán látsz lányokat teljesen bebugyolálva, hogy csak a szeme látszik ki (ilyet csak egyszer láttam, de nagyon ijesztőek voltak) és nekem se kellett még sose kendőt tenni a hajamra, ha be akartam menni valahova.
Sajnos az emberek (még az egyetemisták se nagyon) beszélnek angolul. Nagyon vicces szokott lenni, amikor elmegyünk enni valahova és kézzel-lábbal mutogatunk, mit szeretnénk. Nekem ez különösképpen nehéz, mert gluténérzékeny vagyok és itt a kenyeret is kenyérrel eszik, és nem tudják mi az, hogy gluténmentes, de a legfontosabb kifejezést megtanultam „yok ekmek”. Ahogy kedves barátom Bálint (az egyetlen magyar velem Izmirben) „Kebabisztánban” azért találok kedvemre való dolgot, mert azért nem csak kenyér kenyérrel, de a hús hússal is nagyon népszerű itt. Azért nagyon sajnálom, hogy nem tudom megkóstolni a hagyományos török édességeket, mint például a baklava, künefe vagy a híres Alsancak-i bomba (nutellával töltött sütemény).
Sajnos az emberek (még az egyetemisták se nagyon) beszélnek angolul. Nagyon vicces szokott lenni, amikor elmegyünk enni valahova és kézzel-lábbal mutogatunk, mit szeretnénk. Nekem ez különösképpen nehéz, mert gluténérzékeny vagyok és itt a kenyeret is kenyérrel eszik, és nem tudják mi az, hogy gluténmentes, de a legfontosabb kifejezést megtanultam „yok ekmek”. Ahogy kedves barátom Bálint (az egyetlen magyar velem Izmirben) „Kebabisztánban” azért találok kedvemre való dolgot, mert azért nem csak kenyér kenyérrel, de a hús hússal is nagyon népszerű itt. Azért nagyon sajnálom, hogy nem tudom megkóstolni a hagyományos török édességeket, mint például a baklava, künefe vagy a híres Alsancak-i bomba (nutellával töltött sütemény).
Nagyon érdekes még, hogyha itt elmész egy bárba, nem azt látod, hogy mindenki alkoholizál. Az alkohol az állam miatt nagyon drága (legolcsóbb üveg bor is 1500 Ft). Ha elmész találkozni a többiekkel és beültök valahova, akkor rögtön vízipipa, tea és ostábla kerül az asztalra (shisha, cay ve tavla). Nagyon nagy kultúrája van itt a teának. Törökország az egyik legnagyobb teafű termelő a világon. A legjobb és legerősebb tea, amit életemben eddig ittam az a Turkish cay volt és az első mondat, amit megtanultam, hogy hogyan kérjek teát (bir cay lütfen).
A város és az ország nagyon gyönyörű, ha ide jössz, nem nagyon fogsz utazgatni más országba, mert annyi gyönyörű látnivaló van helyben, hogy azt se tudod hova kapd a fejed. Próbáltunk minél több látnivalót és várost meglátogatni az „Erasmus családunkkal”, de így se jutott idő mindenre.
A közlekedés nagyon borzasztó, ahogy az idegenvezetőnk mondta az első nap: „Törökországban a piros lámpa csak javaslat a vezetőknek” és az indexet nem ismerik. Ezt meg is tapasztaltuk, mikor bérelt kocsikkal mentünk Antalya-ba. Az autópályán és a gyönyörű szerpentineken nem volt probléma, de amint beérkeztünk a városba…
Az Ege University-n nagyon sok erasmusos diák van, kb 60. Ez a TF-hez képest nekem óriási szám, viszont itt nem csak egy kar van. Nagyon sok német-török diák érkezett International Studies tanulmányok miatt, és az mezőgazdasági szakok is nagyon népszerűek.
Továbbá a városban van még 3 másik egyetem, szóval nagyon sok különböző nemzetiségű diákkal találkozhatsz.
Na de most az iskoláról. A legfontosabb dolog, hogy nézz utána, mikor kezdődik a félév az adott egyetemen, ahova menni szeretnél!!! Ne a TF-ből indulj ki, mint én tettem. Így két héttel mindenki előtt érkeztem meg Izmirbe. Hála istennek tavalyról megismert erasmusos barátom nagyon sokat segített nekem, mert bevallom nagyon elveszett voltam mikor megérkeztem és ebben a nagyvárosban nem mertem egyedül közlekedni úgy, hogy a Google térképen nem jeleníti meg a tömegközlekedés útvonaltervezőt. Továbbá az ország rossz híre miatt nem is mertem kimenni egyedül az utcára. DE AZÓTA TUDOM, HOGY NEM KELL FÉLNI ITT SEMMITŐL! Ugyan olyan, mintha Budapesten sétálnék az utcán.
Az egyetem hivatalosan szeptember végén kezdődött, igazából a Sport karon lévő tanulóknak csak október első hetében. A karon összese csak négy erasmusos diák van, három litván fiú és én. Nekünk a tanárok külön angol nyelven tartják meg az órákat, kivéve a gyakorlati óránkat, a teniszt. Teniszen a többi török diákkal tanuljuk meg a tenisz alapjait. Igaz, hogy otthon volt már teniszem, de érdekelt, hogy itt hogyan oktatják. És itt akarok kitérni arra, hogy itt inkább úgy próbálják tanítani a diákokat, hogy önállóan meg tudják oldani a dolgokat. Teniszen az egyik török tanuló, aki tenisz edzőnek készül, tartja az órát a tanár felügyeletével és segítségével.
Az elméleti óráink is inkább praktikusabbak. A tanárok mindig előre mondanak egy témát, amiből fel kell készülnünk a következő órára, előadjuk, ami szerintünk fontos és utána kiegészíti nekünk. Szerintem ez sokkal jobb, hogy nekünk kell utána olvasni és keresni a dolgoknak, mert így tényleg szánunk rá időt és jobban megmarad, mintha bemagoljuk a vizsgákra az anyagot és másnap már nem is emlékszünk rá.
Mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jöjjön Törökországba Erasmusra, mert:
Szóval gyertek Törökországba erasmusra, de figyeljetek oda, hogy minden papírotok meglegyen, mert még nem EU-s országról beszélünk.
Továbbá a városban van még 3 másik egyetem, szóval nagyon sok különböző nemzetiségű diákkal találkozhatsz.
Na de most az iskoláról. A legfontosabb dolog, hogy nézz utána, mikor kezdődik a félév az adott egyetemen, ahova menni szeretnél!!! Ne a TF-ből indulj ki, mint én tettem. Így két héttel mindenki előtt érkeztem meg Izmirbe. Hála istennek tavalyról megismert erasmusos barátom nagyon sokat segített nekem, mert bevallom nagyon elveszett voltam mikor megérkeztem és ebben a nagyvárosban nem mertem egyedül közlekedni úgy, hogy a Google térképen nem jeleníti meg a tömegközlekedés útvonaltervezőt. Továbbá az ország rossz híre miatt nem is mertem kimenni egyedül az utcára. DE AZÓTA TUDOM, HOGY NEM KELL FÉLNI ITT SEMMITŐL! Ugyan olyan, mintha Budapesten sétálnék az utcán.
Az elméleti óráink is inkább praktikusabbak. A tanárok mindig előre mondanak egy témát, amiből fel kell készülnünk a következő órára, előadjuk, ami szerintünk fontos és utána kiegészíti nekünk. Szerintem ez sokkal jobb, hogy nekünk kell utána olvasni és keresni a dolgoknak, mert így tényleg szánunk rá időt és jobban megmarad, mintha bemagoljuk a vizsgákra az anyagot és másnap már nem is emlékszünk rá.
Mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jöjjön Törökországba Erasmusra, mert:
- nagyon olcsó
- nagyon sok szép látnivaló van
- melegebb van, mint otthon
- itt varázsszónak számít, ha magyar vagy, mert a török-magyar testvérek és a magyarok törökök
Szóval gyertek Törökországba erasmusra, de figyeljetek oda, hogy minden papírotok meglegyen, mert még nem EU-s országról beszélünk.