Zakariásnak hívnak, végzős sportszervező hallgató vagyok és
a TF-es éveim során volt szerencsém kétszer is Erasmus-ra menni. Legutóbb
Amsterdamba.
Hogy miért
választottam pont Amsterdam-ot?
Ez igazából még az előző Erasmus pályázatomnál kezdődött, hiszen
ott is Amsterdam-ot jelöltem be mint a 3 lehetőség egyikét, de nem nyertem el.
Portugáliába kerültem végül, egy kisvárosi egyetembe, ami elég messze volt
minden mozgalmasabb helytől, így ott a mindennapjaink sokszor unalomba
fulladtak. Más részről viszont minden nagyon olcsó volt, mert az isten háta
mögött voltunk, így bőven maradt pénzünk szinte minden hétvégén utazgatni.
Na de visszatérve... A szempontjaim pedig a következők
voltak. Az első a kinti tanítási program volt, amely sportszervező hallgatóként
a véleményem szerint a legjobb lehetőség volt bármely más választás közül. A
második szempont a nagyváros volt. Az előző Erasmus félévem után mindenféleképpen
meg akartam tapasztalni egy olyan közeget is ahol nem 10 nemzetközi diák van
csupán, hanem több ezer. A harmadik szempont maga Amsterdam volt. Bár az
építészetük és a tény, hogy arra felé minden teljesen lapos nem igazán volt
csábító előre tekintve se, de az ország és a város kultúrája annál inkább.
A tanítás?
Ha nem akarok hazudni, azt kell, hogy mondjam, hogy tényleg
messze előttünk járnak tőlünk arrafelé. Bár a féléves program, amire
jelentkeztem teljesen új volt, így is nagyon sok mindent tanultunk. Még úgy is,
hogy a programot vezető tanár és köztünk diákok között szinte mindennapos volt
a konfliktus. Sok érdekes gyakorlatias óránk volt, sok csoportos projekten
kellett dolgozni. Vendég előadók jöttek a Nike-tól, O’Neill-tól, vagy éppen a Decathlontól
és még sok kisebb kevésbé ismert márkától. Projektheteken külsős cégekkel
dolgoztunk együtt és állítottunk fel nekik lehetséges megoldásokat az előttük
álló kihívásokra. Összegezve minden sokkal gyakorlatiasabban volt megfogva,
mint itthon, így én személy szerint sokkal többet tanultam mintha a végtelen
elméletet bújnám.
A tanításon túl?
A lényeg igazából itt kezdődik… A kinti ISN/ESN szekció egy
bemutató héttel kezdett nekünk, nemzetközi diákoknak. Itt a többezer új diákot
csoportokra bontották véletlenszerűen és két helyi diákot osztottak be minden
csoporthoz vezetőnek. Ezekkel a csoportokkal az egész heti a várost és helyi
kultúrát bemutató programokon vettünk részt, amiben a múzeumlátogatástól
kezdve, sportprogramokon át egész estés bulikig minden volt. Ez alatt a hét
alatt akaratlanul is barátokra leltünk így máris otthonosabban éreztük magunkat
és így vághattunk neki a félévnek. A szemeszter alatt jóformán végig maradt a
kezdeti lendület. Szinte minden nap volt valami közös program a többi
nemzetközi diákkal.
Amsterdam… Amsterdam, ahogy mondják egy őrült hely. Minden
nap óriási bulik vannak a városban. Szinte minden hónapban valami komolyabb
fesztivált is rendeznek, amik egytől egyig 10/10-esek. A bringásokkal (mint én
is) vigyázni kell, mert tízezerszámra mászkálnak a városban. A világ minden
tájáról vannak emberek és természetes, hogy mindenki beszél angolul. Több
embert hallasz angolul beszélni, mint hollandul.
+ A város eléggé drága hely, ezért jól kell matekozni.
Viszont Amsterdam tele van munkalehetőségekkel, így nekem két részmunkaidős
állásom is volt. 4-5x annyi pénzt kapsz, mint itthon, így egész jól kijöttem az
ösztöndíjjal + szülői támogatással + fizetéssel.
Hogy mit adott nekem
az Eramus?
Sok tapasztalatot, nyelvismeretet, önismeretet, sok-sok
szórakozást.
A jövőben…
Ha egyszer úgy adódik, hogy neki kezdek egy MSC szaknak,
akkor mindenféleképpen szeretnék újra 1 vagy 2 félévet külföldön tölteni, de
még az is elképzelhető, hogy külföldön kezdjem meg a mesterképzést.
Tanácsok a kiutazás
előtt állóknak:
Szállást hónapokkal előre rendezd le, véletlenül se hagyd a
végére. Ne félj ismerkedni, mindenki ugyan abban a helyzetben lesz, mint te.
Próbálj ki minél több új dolgot.
Végezetül
Mindenkinek ajánlom, hogy legalább 1 félévet, ha teheti,
töltsön Erasmuson és csatolok pár képet is Hollandiából hátha elnyeri a
tetszéseteket.
